Papírmasé tál, szalvétával

Ez aztán tényleg a "semmiből valami" elv igazi megvalósulása. Azt szeretem benne a legjobban, hogy... Nem is tudom, talán két dolgot is. Az egyik az, hogy ha már van egy tálam, vödröm, bödönöm, vájdlingom, vagy akármim, azt gyakorlatilag korlátlan példányban sokszorosíthatom. A másik, hogy az alapanyag 99%-ban ingyen van, és még házhoz is szállítják. Azaz: reklámanyagok, és telefonkönyv! Rétegeléssel dolgozom, egy réteg színes, egy réteg "nem színes". Ami pedig a rétegeket összetartja: az egyszerű de nagyszerű csiriz, tehát liszt és víz. 

A fenti képen az első tálam látható, még készítés közben, erre még jó sok réteg rákerült. 

Miután elég vastagnak ítéltem, hagytam teljesen megszáradni, majd levettem a formáról, és lekentem az egészet kívül-belül fehér festékkel. Ezt követően került rá a minta, szalvétából. A ragasztólakknak köszönhetően fogjuk rá, hogy vízálló, bár azért levest nem ennék belőle, de mondjuk ha chipset szolgálunk fel benne, utána el lehet törölgetni nedves szivaccsal. 

Szó mi szó, már nagyon régen dolgoztam szalvétával és a ragasztólakk is besűrűsödött egy kicsit az évek során, így az első tálam nem lett teljesen tökéletes, már ami a díszítést illeti, de azért egészen vállalható, ilyen lett:

A külsejét nem szívesen mutogatom, ott több helyen is elszakadt sajnos a szalvéta, de belül egész pofás lett, azt hiszem. 

Igazából nem ez volt az első darab, hanem egy "hagymásvödör", de azt inkább nem teszem fel. A célnak megfelel, de ott csupán a praktikusság volt fontos, nem az, hogy mutatós is legyen, és mivel elég nagy darabról van szó (az alap egy narancsos vödör volt), sajnáltam is rá a festéket, lakkot, egyéb díszítőelemeket. Ezért az csak és kizárólag papír és csiriz, semmi sallang, de a hagymák jól érzik magukat benne :) Nekem is csak annyi volt vele a szándékom, hogy ne a hálóban tegyem be őket a szekrénybe, mert abból kihullik a hagymahéj.

Jelenleg is készül a második tálam, ami már remélhetőleg tényleg jól fog sikerülni, ő is olívás mintát fog kapni, de kisebb lesz, mint a fenti. Igen kellemetlen, hogy azok a szalvéták, amiken valami normális minta van, piszok drágák. Darabonként 53 forintért vettem őket a papírboltban. Választék sem nagyon volt, vagy ez, vagy paradicsomos, ami még tetszett is volna, de nem tudtam volna normálisan kivágni, mert egy egész szalvétányi összefüggő mintáról van szó. 

Zsugorka

Azt hiszem, a zsugorfólia egy olyan ékszerkészítési technika, amiben igen nagy lehetőségek vannak. Be kell vallanom, én idén januárig azt sem tudtam, hogy ilyen létezik egyáltalán. Amikor felvilágosítottak róla, hogy egyáltalán mi is ez, utánanéztem, és két dologra jöttem rá: egy az, hogy bár sokan árulnak ilyesmi ékszereket, de egyik sem az én ízlésemnek megfelelő, mert vagy nagyon hippis, vagy nagyon népies, vagy ki tudja még mi, de hozzám nem illenek. A másik az, hogy ebben biza tényleg ott van egy csomó lehetőség, hiszen az ember azt rajzol rá, amit csak akar, és még csak azt sem lehet mondani, hogy amit csak tud, mert korrekt módon bevallom, hogy amit én szeretnék, és amit tudok, az nem mindig vág teljesen egybe. A nekem tetsző mintát viszont profi módon fel tudom kutatni, és nem tart sokáig, hogy rákerüljön a fóliára, onnantól kezdve pedig már színezhetem, továbbgondolhatom, ahogy csak tetszik. 

A cseresznyés volt az első sikeres próbálkozásom, ám nem lett sajnos teljesen tökéletes, mert ezt még lakkoztam, a ceruza miatt, ami ugye már érintésre is kopik. Később rájöttem, hogy a hajlakk is megteszi. 

Odáig nem jutottam el, hogy valóban ékszer is készüljön belőlük, de ez csak idő kérdése, a hozzá való alapanyagokat kell beszereznem, és akkor ez is meglesz. 

Sókerámia mécses

Sajnos A Nagy Sókerámiás Korszakból csak ennyit sikerült fellelnem a lakásban, pedig ennél a mécsesnél azért jóval érdekesebb dolgok is születtek, más kérdés, hogy a nagyját a házban fellelhető apró fiatalember már eljátszotta, így a kicsi cupcake és a kicsi tortaszelet nem tudom, hol tartózkodik. A Nagy Sókerámia Korszak a 2011/2012-es téli vizsgaidőszak idejére tehető. 

Az ötlet onnan jött, hogy elkezdtek a Facebook-on gombamód szaporodni a gyurmaékszerek. Hát na ná, hogy én is kedvet kaptam hozzá (tanulás helyett? alap), de elég drágának találtam a süthető gyurmát, főleg, hogy nekem elég sok színre szükségem lett volna. Aztán végül kiötöltem, hogy a sókerámia valószínűleg ugyanolyan jól tud funkcionálni, azt is ki lehet sütni, az is kemény lesz, viszont olyanra festem, amilyenre csak akarom. 

Só, liszt és víz valószínűleg minden háztartásban fellelhető, ezen kívül került még bele étolaj, és beruháztam némi temperába, továbbá festés után lelakkoztam, és igazából ennyi az egész. 

Hát sajnos csak ezt a - leginkább lottyadt paradicsomra emlékeztető - darabot sikerült megtalálnom, pedig a kis tortaszelet tényleg olyan lett, hogy sokszor elmerengtem rajta, hogy milyen jó lenne megenni. 

A kezdet

Szia mindenki! Petra vagyok, egyetemista, egy csemete anyukája, vagy amit akarsz, nem tudom, milyen cimkék vannak még a tarsolyodban.
Azokat a dolgokat fogod itt látni, amiket ráérős, vagy kevésbé ráérős pillanataimban készítettem, készítek. Tévedés ne essék, nem vagyok kézműves, se kreatív, se iparművész, csak szeretem azt az érzés, amikor a semmiből egyszer csak lesz valami. Hogy mi, az szinte teljesen mindegy. Néha jön egy ötlet, néha csak megtetszik egy-egy technika, és úgy érzem, ki kell próbálnom. Ezeket az "alkotásokat" örökítettem meg - az igen ócska fényképezőgépem segítségével -, és ezeket szeretném itt közzétenni.