Papírmasé tál, szalvétával

Ez aztán tényleg a "semmiből valami" elv igazi megvalósulása. Azt szeretem benne a legjobban, hogy... Nem is tudom, talán két dolgot is. Az egyik az, hogy ha már van egy tálam, vödröm, bödönöm, vájdlingom, vagy akármim, azt gyakorlatilag korlátlan példányban sokszorosíthatom. A másik, hogy az alapanyag 99%-ban ingyen van, és még házhoz is szállítják. Azaz: reklámanyagok, és telefonkönyv! Rétegeléssel dolgozom, egy réteg színes, egy réteg "nem színes". Ami pedig a rétegeket összetartja: az egyszerű de nagyszerű csiriz, tehát liszt és víz. 

A fenti képen az első tálam látható, még készítés közben, erre még jó sok réteg rákerült. 

Miután elég vastagnak ítéltem, hagytam teljesen megszáradni, majd levettem a formáról, és lekentem az egészet kívül-belül fehér festékkel. Ezt követően került rá a minta, szalvétából. A ragasztólakknak köszönhetően fogjuk rá, hogy vízálló, bár azért levest nem ennék belőle, de mondjuk ha chipset szolgálunk fel benne, utána el lehet törölgetni nedves szivaccsal. 

Szó mi szó, már nagyon régen dolgoztam szalvétával és a ragasztólakk is besűrűsödött egy kicsit az évek során, így az első tálam nem lett teljesen tökéletes, már ami a díszítést illeti, de azért egészen vállalható, ilyen lett:

A külsejét nem szívesen mutogatom, ott több helyen is elszakadt sajnos a szalvéta, de belül egész pofás lett, azt hiszem. 

Igazából nem ez volt az első darab, hanem egy "hagymásvödör", de azt inkább nem teszem fel. A célnak megfelel, de ott csupán a praktikusság volt fontos, nem az, hogy mutatós is legyen, és mivel elég nagy darabról van szó (az alap egy narancsos vödör volt), sajnáltam is rá a festéket, lakkot, egyéb díszítőelemeket. Ezért az csak és kizárólag papír és csiriz, semmi sallang, de a hagymák jól érzik magukat benne :) Nekem is csak annyi volt vele a szándékom, hogy ne a hálóban tegyem be őket a szekrénybe, mert abból kihullik a hagymahéj.

Jelenleg is készül a második tálam, ami már remélhetőleg tényleg jól fog sikerülni, ő is olívás mintát fog kapni, de kisebb lesz, mint a fenti. Igen kellemetlen, hogy azok a szalvéták, amiken valami normális minta van, piszok drágák. Darabonként 53 forintért vettem őket a papírboltban. Választék sem nagyon volt, vagy ez, vagy paradicsomos, ami még tetszett is volna, de nem tudtam volna normálisan kivágni, mert egy egész szalvétányi összefüggő mintáról van szó.